Kezdjük most gyorsan egy vallomással. A reziliencia nekem gumimókusom. Az én fülemnek kellemes a szó csengése, de még inkább azt szeretem, amit jelent.

Magyarul általában lelki / érzelmi rugalmasságnak, ellenálló képességnek szokták mondani.

Azt jelenti, hogy ha kiüt az élet, akkor bizony megborulsz. ÉS felállsz.

Nem azt jelenti, hogy nem borulsz meg. Megborulsz.

Nem azon dolgozol, hogy ne jöjjön több pofon, mert úgyis jönni fog.

Hanem azon dolgozol, hogy minél edzettebb keljfeljancsi legyen belőled. Hogy ne eltörj egy-egy problémától, ne reccsenj bele, ha jön egy újabb pofon, hanem szépen, lágyan és rugalmasan térj vissza az egyensúlyi helyzetedbe.

A reziliencia természetesen fejleszthető.

A keljfeljancsi súlypontja stabil egyensúlyi helyzetben van a legalacsonyabban. Amikor kimozdítjuk, akkor a súlypontja magasabbra kerül. Ezért törekszik mindig arra, hogy visszataláljon az egyensúlyi helyzetbe.

Ahhoz, hogy ügyes keljfeljancsi légy, ismerned kell az egyensúlyi helyzetedet, és tudnod kell, hogyan „billegd ki” mielőbb a megborulásokat. Tudd elfogadni a billegést: rendben van, hogy nem vagy rendben. Olyan ez, mint egy tánc: ahogy egyre többet gyakorolsz, úgy lesz egyre finomabb, lágyabb a mozgásod.

És ami fontos, hogy nem a Váratlan Eseményekre, a Katasztrófákra, a Mileszakkorha-ra kell felkészülnöd. Ezekre úgysem lehet, ennyi mindenre úgysem lehet.

A legfontosabb lépés, hogy megismerd önmagad.